Faanyagok összehasonlítása – tömörfák és faalapú anyagok

A fafajták keménysége és ellenálló képessége, időjárás-állósága és terhelhetősége, de még külső tulajdonságaik is, mint a színük és az erezetük, igen eltérő: Színük a sötéttől a halvány világosbarnáig terjed, de akár pirosas is lehet

A keménység (ill. sűrűség) szempontjából puhafára és keményfára oszthatjuk fel a különböző fafajtákat. Puhafának nevezzük azokat a faanyagokat, amelyek sűrűsége kisebb, mint 550 kg/m³ (0%-os nedvességtartalom esetén). Ide tartozik a legtöbb fenyőfa (különösen az erdeifenyő, a lucfenyő, a jegenyefenyő), valamint a fűzfa, a nyárfa vagy a hársfa. A fa sűrűsége azonban rendkívül változó a fafajta, a régió és a tulajdonságok függvényében. A keményfák, például a bükk, a tölgy, a kőris vagy a dió, jobb ellenálló képességgel rendelkeznek, de nehezebb megmunkálni őket.

A lucfenyő túlnyomórészt építési faanyagként használatos: szerkezetépítéshez és belsőépítészethez, tetőszerkezetekhez, faburkolatokhoz, korlátokhoz, lépcsőkhöz, padlókhoz, ablakokhoz és ajtókhoz. Ha fontos az időjárás-állóság, akkor a tölgy vagy a vörösfenyő is jó választás. Dekoratív célokra elsősorban diófát és különböző gyümölcsfákat használnak.

Házépítésnél a legtöbb alkalmazáshoz jól használhatók a tömör szerkezeti fák (KVH). A tömör szerkezeti fák megmunkált vágott faanyagok (egy fatörzsből vágott) adott tulajdonságokkal, körülbelül max. 15%-os (+/- 3%) nedvességtartalommal, ami csökkenti a deformálódás kockázatát.

Nagy statikus terheléshez készült szerkezeteknél azonban gyakran rétegragasztott faanyagok (BSH) használatosak. A BSH legalább három réteg ragasztott fadeszkából készül, ami nagyobb keresztmetszeteket tesz lehetővé a KVH-hoz képest. A rétegragasztott faanyagok általában egyféle fafajtából készülnek, elsősorban luc-, jegenye-, erdei- vagy vörösfenyőből, illetve duglászfenyőből. A BSH nagyobb erőket képes elvezetni anélkül, hogy eltörne vagy deformálódna. Különösen jól használható látható helyeken, például nyitott tetőszerkezetekhez, válaszfalakhoz vagy előtetőkhöz.

Házak homlokzati burkolására úgynevezett profilos faanyagok használatosak. A profilos fadeszkák három fő tulajdonsággal rendelkeznek: van csapjuk és hornyuk, valamint jellegzetes a profiljuk. A minőségű fadeszkáknál a csap és a horony könnyen egymásba csúsztatható, ami növeli a szerkezet stabilitását.

A szerkezeti anyag tulajdonképpeni jellegét azonban a profil és a faanyag adja. Rendkívül sokféle különböző profilforma és fafajta létezik, amelyek alkalmasak profilos faanyagnak, például a jegenye-, az erdei- vagy a lucfenyő. Igen sok különböző fatulajdonság közül lehet tehát választani, így minden projekthez kiválasztható a megfelelő építési anyag.

A dekoratív célú faelemek sokféle lakásstílushoz illeszkednek. Ha a rusztikus stílust részesíti előnyben, akkor élénk erezetű fát válasszon, például luc- vagy erdeifenyőt. A cseresznye vagy a kőris igen elegáns és minőségi hangulatot áraszt, míg a tölgy vagy dió megbízhatóságot. A falak és a mennyezetek faburkolása igen mutatós: Nemcsak szépen néznek ki, meghatározzák a helyiség hangulatát, például természetes barna színükkel, hanem védenek a nedvességtől, növelik a hangszigetelés hatékonyságát és a helyiség akusztikájára is jó hatással vannak.

Bútorkészítéshez elsősorban lombos fák, – juhar, akác, nyír, bükk, tölgy, éger, kőris, cseresznye és dió – anyagát használják. De erdei- és lucfenyőből is készítenek bútorokat. A tölgy is klasszikus bútorfa: rostjai sűrűn állnak, strapabíró és könnyen megmunkálható. A bükk és a juhar is kiválóan alkalmas erre a célra és igen strapabíró. Ha kevésbé látványos erezetű fát keres, akkor a nyírfát tudjuk ajánlani.

A belsőépítészeti munkáknál és a bútorkészítésnél gyakran felmerül, hogy mi a jobb: a tömörfa vagy a furnér? A fa „mozog”, azaz tágul vagy zsugorodik, és el is vetemedhet, ezért a tömörfa elsősorban egyszerűbb bútorokhoz ajánlott, ahol nem fontos a tökéletes illesztés. A drága faanyagokat általában furnérként használják, ami általában nem jár semmilyen hátránnyal.

A fapadlók igen otthonos hangulatot teremtenek, melegek, és gyakran még padlófűtéssel is kombinálhatók. Az anyag kiválasztáskor a kinézet és az ár mellett elsősorban az igénybevételt és az ápolási igényt kell figyelembe venni. Szilárdságuk és kopásállóságuk miatt a juhar, a vörösfenyő, a kőris és a tölgy kiválóan alkalmas tömörfa padlóburkolatnak, valamint beltéri lépcsőnek. Ezek olcsó, strapabíró és könnyen ápolható helyettesítő terméke a laminált padló – Forgács vagy rostlemezből készül, amelyre vékony dekorréteget ragasztanak.

A nappaliban lévő parkettához hasonlóan a faanyagok kültéren is természetes hangulatot árasztanak. Teraszépítéshez keményfák, például bambusz vagy bangkirai, tűlevelűek, például vörösfenyő vagy duglászfenyő, hőkezelt kőris vagy erdeifenyő, valamint a faalapú kompozit anyag, a WPC (Wood Polymer Composites, kompozit fából és műanyagból).

A keményfák igen hosszú életűek. A tűlevelűekhez és a WPC-hez képest jobban ellenállnak az időjárás hatásainak, valamint a gombáknak és rovaroknak. Ökomérlegük azonban nem különösebben jó. A kompozit WPC a tisztán természetes anyagokhoz képest kevésbé csúszik és nem szálkásodik. Ugyanakkor napsugárzás hatására sokkal jobban felmelegszik.