Járólap lerakása

Először alaposan tisztítsa meg a teljes aljzatot a zsírtól, a szennyeződésektől, valamint a laza anyagoktól. Az aljzatnak feltétlenül tisztának, száraznak, pormentesnek, teherbírónak és síknak kell lennie. Minél nagyobbak a járólapok, annál egyenletesebb aljzatra van szükség. Szüntesse meg az egyenetlenségeket aljzatkiegyenlítővel, és vegye figyelembe a megadott maximális rétegvastagságot.

Keverje be az aljzatkiegyenlítőt tiszta vízzel egy habarcsvödörben a gyártói utasítások szerint. A megadott száradási idő letelte után alapozza le a nedvszívó aljzatokat, például a cementesztrichet, mélyalapozóval. A nem nedvszívó aljzatokra, például betonra vagy nagyon sima felületekre, hordjon fel tapadóhidat a jobb tapadás érdekében. Vizes helyiségekben, például a fürdőszobában kenhető vízszigetelést is vigyen fel az aljzatra.

Vizes helyiségekben feszültségmentesítő lemezzel jól helyettesíthető a kenhető szigetelés, mivel tökéletes szigetelést biztosít és párazáró réteget is tartalmaz. A feszültségmentesítő lemez ezenkívül leválasztja a járólap burkolatot a dolgozó aljzatról, így az aljzat mozgásai miatt nem keletkeznek repedések a járólapokon.

A feszültségmentesítő lemezek lerakásához mérje le a sávok hosszát, és tartson minimális, kb. 0,5 cm távolságot a falaktól, ez lesz a dilatációs hézag. Ezután vágja méretre a sávokat egy barkácskés és vágóvonalzó segítségével. Vigye fel a gyártó által ajánlott ragasztót sávról sávra a padlóra a teljes felületen, majd ragassza fel a sávokat úgy, hogy rányomja az aljzatra egy simítókanállal. Ezután hagyja megszáradni a ragasztót a felhasználási utasítások szerint.

A szokásos lerakási technikák közé tartozik a párhuzamos és az átlós lerakás, melyek közül a párhuzamos lerakás az egyszerűbb. Ebben az esetben belülről kifelé haladva és szimmetrikusan végezze a lerakást, mivel a falaknál lévő, méretre vágott járólapok kevésbé feltűnőek. Ezzel szemben az átlós lerakás elsősorban négyszögletes helyiségekben használható, és segít elrejteni a ferde falakat.

A különböző lerakási minták kipróbálásához helyezzen le néhány járólapot a padlóra, és helyezgesse át azokat addig, amíg meg nem találja az optimális mintát. Járólappal burkolt padló tervezésekor érdemes a teljes helyiséget figyelembe venni, és például megtervezni az átmeneteket a szomszédos helyiségekbe is. Ott nem kell burkolnia, ahová később a zuhanytálca vagy a fürdőkád kerül. A következő lépésben határozza meg az anyagszükségletet aszerint, hogy mekkora a burkolni kívánt felület alapterülete.

A következő lépésben hordja fel a helyiség egészében a kenhető szigetelést, és ragassza fel a tömítőszalagot a feszültségmentesítő lemez és a falak közé. Ehhez először vigyen fel egy réteg kenhető szigetelést a padló és a fal találkozásánál, majd ragassza fel a hőszigetelő szalagot úgy, hogy egyik fele a falra, másik fele az aljzatra feküdjön fel, majd kenjen fel még egy réteg kenhető szigetelést a padló és a fal találkozásánál. A helyiség sarkaiban tömítőszalag helyett tömítőszalag-sarokelemeket használjon.

Folytassa a munkát falról falra haladva, amíg körbe nem ragasztotta a helyiséget tömítőszalaggal, sarokelemekkel és kenhető szigeteléssel. Ugyanilyen módon kösse össze az egyes sávokat a padlón is. Ezután ismét várja meg a gyártói utasítások szerint, amíg meg nem szárad a kenhető szigetelés.

Ha megtervezte a lerakási mintát, előkészítette az aljzatot, és az alapozó is megszáradt, keverje be a csemperagasztót a gyártói utasítások szerint. A csemperagasztót és a megfelelő mennyiségű vizet fúrógép és keverőszár segítségével keverje csomómentesre.

Vásárláskor ügyeljen arra, hogy a csemperagasztó, az alapozó és a fugázó habarcs kompatibilis legyen az aljzattal és egymással. Szilárd aljzatokhoz hagyományos csemperagasztót, mozgó vagy más szempontból kritikus aljzatokhoz, valamint padlófűtésekhez műanyag szemcsés flexibilis ragasztót használjon. A legjobb, ha az alapozónak és a fugázó habarcsnak ugyanaz a gyártója. A kiválasztás és feldolgozás közben pontosan tartsa be a gyártói utasításokat.

A járólap lerakása közben kb. 1 - 1,5 m² felületet burkoljon le egyszerre, hogy a ragasztót egy menetben lehessen felhordani, mielőtt megszáradna. A párhuzamos sorok érdekében az első két sort igen pontosan rakja le. Az első sort a dilatációs hézaghoz igazodva rakja le az aljzatra, és tartsa be a szükséges fugatávolságot az első és a második sor között. Ezután feszítsen ki egy zsineget vagy egy kőműves zsinórt úgy, hogy az pontosan kövesse a második sor végét, és jelölje meg azt közvetlenül a feszültségmentesítő lemezen.

Megjegyzés: A kőműves zsinórt úgy rögzítse, illetve annak vonalát úgy jelölje meg, hogy ne sértse meg a feszültségmentesítő lemezt, különben elölről kell kezdeni a munkát.

Ha a bekevert csemperagasztó állásideje lejárt, kezdjen hozzá a lerakáshoz a helyiség távolabbi oldalán, és vigye fel a ragasztót a padlóra a megjelölt felületen 5–10 mm vastagságban. Ehhez viszonylag meredek szögben tartsa a simító- vagy kőműveskanalat, majd húzza le a ragasztót fogazott glettvassal úgy, hogy a ragasztóréteg egyenletes legyen. 100 mm élhosszúság járólapok esetén 6 mm-es fogazású, 100 - 200 mm közötti élhossz esetén 8 mm-es fogazású, míg 200 - 300 mm élhosszúság esetén 10 mm-es fogazású glettvasat használjon. 300 mm élhosszúság fölött 12 mm-es fogazás ajánlott.

E méret fölött, valamint a terméskőből készült járólapok, illetve a kerámia-, a hasított-, és az erősen strukturált hátoldalú, kültéri burkolólapok lerakása esetén vigyen fel egy vékony réteg csemperagasztót a járólap hátoldalára is, majd húzza le a padlón lévő ragasztócsíkokra merőlegesen, hogy optimális tapadó kötés jöjjön létre a kettő között. Ennek során a járólapok hátoldalának legalább 80%-át ragasztónak kell borítania.

A lerakás során enyhe forgatással nyomja be a járólapot a ragasztóágyba. Mindig ellenőrizze a járólapok megfelelő helyzetét, mert amíg a csemperagasztó nem köt meg, addig még korrigálhat rajtuk. Szükség esetén óvatosan ütögesse be a lapokat egy gumikalapáccsal, de úgy, hogy azok ne érjenek hozzá az aljzathoz.

A járólapok közötti megfelelő távolság betartásához helyezzen be a járólap gyártója által előírt fugakereszteket. Ezek megfelelően széles és egyenletes fugákat tesznek lehetővé, ami kiegyenlíti a padlóban fellépő mozgásokat és feszültségeket.

Szükség esetén vágja méretre a járólapokat a széleken. Átlós lerakás esetén több hulladék keletkezik, mint párhuzamos lerakásnál. Ne siesse el a mérést és a vágást, dolgozzon pontosan. A méretre vágáshoz csempevágóra lesz szüksége. Ezzel a szerszámmal megkarcolja a járólapot a mázas oldalon, majd a törőélnél letöri azt. Kerek kivágásokat, például csőkiállásoknál, csempelyukasztó fogóval (papagájcsőrű fogó), készíthet el, ehelyett fúrókoronát is használhat, amelyet a fúrógépbe kell befogatnia.

Továbbá lerakás közben időnként törölje le a járólapokat egy nedves szivaccsal, hogy a csemperagasztó ne száradjon rá a járólapokra. A különösen egyenes szélek kialakításához, valamint díszítésként csempeélvédőt is beépíthet sarok- vagy lezáróprofilként. A 24 órás száradási idő leteltével távolítsa el a csemperagasztó-maradványokat és a fugakereszteket.