Díszfüvek a kertben
Kölcsönözzön elegáns megjelenést kertjének díszfüvek segítségével! Megmutatjuk, hogyan alakíthat ki egy vonzó kertet díszfüvekkel, és mire érdemes odafigyelnie.
Mi teszi különlegessé a díszfüvekkel beültetett kertjét?
A tollborzfű különösen bokros és bolyhos.
A díszfüvek a színes virágok helyett egy egészen speciális struktúrával rendelkeznek, így minden kertben szép látványt nyújtanak.
A növények szárai néha nagyon vékonyak, néha erősek, és kecsesen ringatóznak a szélben. Egyes fajták kicsik, kompakt növekedésűek, míg mások feszesen felfelé törnek és impozáns magasságokat érnek el.
A sok különféle fűféle számos kialakítási lehetőséget kínál a kertben. Finom szárukkal és részben tarka füzérvirágzatukkal egészen különleges megjelenést biztosítanak a kerti tavaknak vagy az évelő ágyásoknak. A pihenőhelyek mellett mutatós belátás elleni védelmet nyújtanak.
Díszfüvek belátásgátlóként a kertben
Egyes díszfűfajták gyorsan és nagyon egyenesen növekednek, így segítenek távol tartani a kíváncsiskodó tekinteteket. Ha belátásgátlóként szeretne díszfüvet ültetni, akkor a legjobb, ha olyan fűfajtát választ, mint a bambusz (Bambusoideae) vagy az óriás olasznád (Arundo donax). A kékperje (Molinia) valamivel finomabb, de a célnak ugyanúgy megfelel. Az óriás árvalányhaj (Stipa gigantea) szintén alkalmas arra, hogy elrejtsen minket a nem kívánt tekintetek elől.
Ha ezeket a díszfüveket dézsába vagy ágyásba ülteti a terasz mellett, akkor anélkül alakít ki magánszférát, hogy a különböző kertrészeket markánsan elválasztaná egymástól. A díszfüvek ugyanis élénkséget és könnyedséget sugároznak a falakkal és az átlátszatlan kerítésekkel szemben.
Díszfüvek évelőágyásban
A díszfüvek virágos növények között is jól mutatnak. Kitöltik az ágyást és színessé varázsolják azt.
Ha díszfüvet ültet az évelőágyásba, azzal lazítja az összképet, ugyanakkor egyfajta rendszert és lendületet ad az egésznek. Az eltérő magasságú növények életteli látványt nyújtanak. Ha csak díszfűféléket ültet, azok kellemes hatást keltenek. Igazán jól azonban az olyan késői virágzású évelőkkel együtt mutatnak, mint például a varjúháj (Sedum), az őszirózsa vagy a kasvirág (Echinacea).
A magas növésű díszfűfajtákkal, mint például a nádtippan (Calamagrostis) különböző szinteket alakíthat ki az ágyásban. Az alacsony növésű fajták, mint például a sás (Carex), jól működnek talajtakaróként. A díszfüvekkel beültetett kertje különösen modern hatást kelt, ha nagyobb csoportokban telepíti növényeit. A japánfű (Miscanthus) és a szibériai szakállfű (Spodiopogon sibiricus) alkalmasak erre a célra.
Ha díszfüvet szeretne ültetni az évelőágyásba, ne csak a látványra ügyeljen. Habár a növények magassága, színe és alakja lényeges, nem kevésbé fontos az sem, hogy ugyanazon a helyen jól megférjenek egymással. A kis kékszárú prérifű (Schizachyrium scoparium) például kizárólag évelőkkel kombinálható, amelyek szintén jól tűrik a szárazságot. A nádtippan (Calamagrostis) és az örökzöld zabfű (Helictotrichon sempervirens) jól illik a száraz, jó vízáteresztő képességű talajt és napos helyeket kedvelő évelőkhöz. Ilyen például az évelő díszgyertya (Oenothera lindheimeri), az ezüstös gyöngykosárka (Anaphalis triplinervis) vagy a sarkantyúvirág (Centranthus).
A szálkafű (Hakonechloa macra) és a közönséges erdeikáka (Scirpus sylvaticus) jobban virágzik a kevésbé napos helyeken. A kert egy árnyékos sarkában jól megférnek az árnyliliom (Hosta), a völgycsillag (Astrantia) és a tűzgyöngyvirág (Heuchera) mellett.
A keleti tollborzfű (Pennisetum) virágzata különösen bolyhos, és szépen kiemeli a lila virágú évelőket vagy az olyan hagymás növényeket, mint például a macskamenta (Nepeta) és a díszhagyma (Allium).
Díszfűfélék mint szoliter növények
A díszfüvekkel elrejtheti a csupasz területeket és természetesebbé teheti azokat.
Egyes díszfűfajták különösen magasra és nagyon terebélyesre nőnek. Szoliter növényként nagyszerűen mutatnak a kertben. Az előkertben ugyanolyan hangsúlyosak, mint a kerti tó szélén. A magas kékperje (Molinia) például kiválóan mutat szoliter növényként az ágyás hátterében. Ugyanez igaz a japánfűre (Miscanthus) és a pampafűre (Cortaderia selloana) is. Ezek a növények az erkélyen vagy a teraszon, cserépbe ültetve is hangulatot teremtenek.
A „Pumila” pampafűfajta különösen alkalmas arra, hogy cserépbe ültessük: Erőteljesen kompakt növekedésű, és más fajokhoz képest intenzívebben virágzik.
Így tervezze meg kertjét díszfűfélékkel
A különböző díszfűfajták megjelenésüket és igényeiket tekintve annyira különböznek egymástól, hogy a kert bármely szegletébe ültethető odaillő fűféle.
Díszfüvek ültetésekor azonban ügyeljen arra, hogy ne keverjen túl sok fajtát. A kert így nem tűnik kiegyensúlyozottnak. Az ágyások hátterében jól mutatnak a magas díszfűfélék. Ezek elhatárolják és eltakarják a belátást.
Az előtérbe helyezett alacsonyabb díszfűfajták mélységet és természetes hatást keltenek. A víz mellett jól mutatnak a túlnyúló fajták. Természetes átmenetet teremtenek a víz és az ágyások között.
A díszfüves kert tervezésekor vegye figyelembe a növények különböző színeit is. Ősszel a fűfélék gyakran elszíneződnek. A zöld színű vesszős köles (Panicum virgatum) például ragyogó piros színűre vált. A „Red Baron” nevű japán alangfű még intenzívebb színű lesz. A kékperje (Molinia) ősszel aranysárga színben pompázik.
A díszfüvek megfelelő elhelyezése
Az, hogy milyen díszfűfajtát ültessen, elsősorban a talaj típusától függ.
Az óriás árvalányhaj (Stipa gigantea) például a tápanyagszegény, napos helyeket kedveli. A nagytermésű sás (Carex grayi) ezzel szemben nagyon igénytelen, így szinte bárhová kiültethető. A japánfűnek (Miscanthus) viszont tápanyagban gazdag, nedves talajra van szüksége a virágzáshoz. Az évelő tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) pedig napfényes helyeken, mérsékelten száraz vagy friss talajban nő. A pampafű (Cortaderia selloana) a tápanyagban gazdag talajt kedveli. A japán alangfű (Imperata cylindrica) a homokos talajt kedveli, és a téli nedvességet rosszul viseli.
Díszfüvek ültetése és helyes gondozása
A legjobb időpont a díszfűfélék ültetésére minden ősszel virágzó fű esetében a tavasz. Az évelő tollborzfüveket ne ültesse túl későn, különben nem tudnak gyökeret növeszteni.
Az olyan fajták, mint a különböző sások vagy csenkeszek, kevésbé érzékenyek erre. Ezeket még ősszel is kiültetheti, átültetheti vagy tőosztással szétoszthatja.
A díszfüvek gondozása meglehetősen egyszerű. Az a fontos, hogy a megfiatalítás érdekében tőosztással rendszeresen szétossza őket. Ha azt látja, hogy a fűszálak középen megritkultak, gyökérlabdával együtt emelje ki a füvet a földből, és ossza szét több részre a növényt. Ezután külön-külön ültesse be az egyes darabokat a kívánt helyre.
Trágyázni csak az olyan nagy tápanyagigényű fűféléket kell, mint például a japánfű (Miscanthus) vagy a pampafű (Cortaderia selloana). A többi fajtánál igen óvatosnak kell lennie: trágyázás következtében ugyanis a növények gyakran túl terebélyesek lesznek, és így könnyen szétesnek.
