A japán azálea gondozása – Tulajdonságok áttekintése

A japán azáleák többsége Japánból származik. Ezek a rododendron „obtusum” vadon élő fajtából, annak „Amoenum” változatából és a „kaempferi” rododendronból erednek. Több mint 400 évvel ezelőtt ezekből nemesítették az első hibrideket. Mára már rengeteg kerti formája létezik.

A japán azálea (Rhododendron japonicum) a rododendron nemzetség tagja. Olyan növénycsoportot alkot, amelynek tagjai nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például télállóak vagy félörökzöldek és alacsony növésűek. Megjelenése hasonlít a szobai azáleára (Rhododendron simsii).

A japán azáleák sekély gyökérzettel rendelkeznek. Kerek és szerteágazó koronái bokrosak és terjedelmesek. Kérgük a világosszürkétől a vörösesbarnáig terjedő színű, amely rostokban hámlik le.

A teljes cserje fajtától függően 0,5–1,30 m magasra nő. Minél idősebb a növény, annál szétterülőbb.

A japán azáleák kis levelei hosszúkásak és oválisak. A lomb nagy része ősszel barnásvörösre változik. A legtöbb fajta még a tél előtt lehullatja leveleit, de a kisebb, zöld levelek fent maradnak. Ezek csak tavasszal hullanak le, amikor az új hajtások elindulnak, ezért beszélünk félörökzöld vagy örökzöld növényekről.

A japán azáleák dús virágzatukkal tűnnek ki. Április és május között fehér, lazacszínű, rózsaszín, pink, piros vagy lila színű virágokat növesztenek. Olyan sok virág nő rajtuk, hogy a lombozat már alig látszik.

A japán azáleák számára a legjobb hely a kertben egy árnyékos vagy egy félárnyékos hely. A növényt a hideg keleti széltől is védeni kell.

Ezeknek a hangaféléknek ültetőközegként áteresztő, laza és humuszos talajra van szükségük. Az ideális pH-érték 4,5 és 5,5 között van, tehát a savastól az enyhén savasig terjed. Mint minden rododendron, ez a növény is nagyon érzékeny a mészre.

A japán azáleát a legjobb kora tavasszal elültetni, hiszen ősszel fennáll annak a veszélye, hogy a növények nem tudnak eléggé meggyökeresedni, mert ilyenkor a fagy súlyosan károsíthatja őket.

Attól függően, hogy mekkora a növény, hagyjon 50–80 cm közötti ültetési távolságot.

Ha a föld nem optimális az azálea számára, akkor a növény ültetése előtt jól lazítsa fel és csapolja le azt. Nem hiányozhat egy humusz réteg sem, erre ideális választás a korhadt tehéntrágya és a levélkomposzt.

Az agyagos talajt fontos lecserélni, mert ezekben a japán azáleák nem tudnak jól gyökeret ereszteni, és elmaradnak a növésben.

A japán azálea bőséges virágzási időszakában nagyon sok vizet igényel. Ellenkező esetben a virágok túl gyorsan elhervadnak.

A japán azáleák nem igényelnek rendszeres trágyázást. Időnként rododendron műtrágyával is öntözheti.

A legjobb alternatíva, ha a talajt minden évben lombkomposzttal és szaruforgáccsal gazdagítja. Ezt azonban csak akkor tegye meg, ha a tél elmúltával a talaj teljesen felengedett.

A téli védelemként felhordott mulcsrétegeket az új hajtások megjelenése előtt távolítsa el. Így a talaj fel tud melegedni és a gyökerek jobban el tudják látni a növényt vízzel.

A bőséges virágzáshoz nem kell rendszeresen metszeni az azáleát. Ha a növény lombja veszített a formájából, újra formázhatja, ehhez belemetszhet a régi fába.

Azonban nem szabad rögtön az átültetés után tövig visszavágni. A környező növények gyökérnyomása általában túl nagy a sekély gyökérzetű növénynek.

A japán azálea fajtái különböző mértékben télállóak. Vásárláskor tájékozódjon erről, így felkészülhet rá.

Hideg régiókban: A japán azáleáknak komoly téli védelemre van szükségük. Ez különösen igaz a fiatal növényekre. Minél idősebbek a növények, annál kevésbé bírják az alacsony hőmérsékletet.

A téli védelem segít abban, hogy a talaj ne hűljön ki és a hideg levegő ne károsítsa a növényt. Ezért egy vastag lombréteg védi a humuszrétegben húzódó sekély gyökereket. A geotextília vagy zsákvászon megvédi a koronát a hidegtől és a téli naptól.

A hibridek számát még a botanikusok is nehezen tudják felmérni. A japán azáleákat származási helyüktől függően hibrid csoportokba sorolják. Ezek a legfontosabbak:

Kurume hibridek: Nevüket a japán Kurume városról kapták. A növények kompakt méretűek, és általában nem haladják meg a 80 cm-t. Virágai aprók és dúsak, színük a halvány rózsaszíntől a sötétvörösig vagy ibolyáig terjed. Kis kertekhez ideálisak. Ajánljuk az „Adonis” fajtát, amely egy Kurume hibrid, fehér virágokkal és rojtos szegéllyel.

Kaempferi vagy Malvatica hibridek: Virágaik viszonylag nagyok, narancssárga, piros vagy lila színű virágokat hoznak. A rózsaszínű „Favorite” nevű Kaempferi hibrid korán virágzik és fodros széle van.

Vuykiana hibridek: Velük a botanikusok új virágformákat és -színeket akartak nemesíteni. Az eredmény: olyan fajták, mint a „Vuyk’s Scarlet” vagy a „Vuyk’s Rosyred”. Nagyon szép, nagy virágaik vannak, amelyek átmérője 5 cm és 7 cm között van. A hibridek zömök növekedésűek, azonban nem túlságosan télállóak.

Arendsii hibridek: A „Noordtiana” nevű, télálló fajtával való keresztezésből származnak. A virágaik világos ibolyától rózsaszínig vagy pirosig terjednek. Nagyon ellenállóak a hideggel szemben.

A különböző fajták a nevüket részben a nemesítésük helyéről kapták. Maguk a növénynemesítők is megjelennek a növénynevekben. Jó példa erre a „Blue Danube” Rhododendron kaempferi fajta.

A kelet-fríz származású azálea termesztő, Carl Fleischmann számos Arendsii, Aronense, Kiusianum és Diamond azáleát nemesített. Ezek rendkívül kompaktak és dús virágzatúak.

A japán azáleát a legjobb dugványokkal szaporítani. Akkor a legnagyobb a gyökeresedés valószínűsége, ha július közepétől leveszi őket. A szaporítás nehézsége a növény fajtájától és származásától függ.

Száraz állapotban vágja le a 3–8 cm hosszú dugványokat. A táptalajnak savasnak kell lennie. Ez lehet kétharmad tiszta fehér tőzeg és egyharmad kvarchomok keveréke. A kertészek ezenkívül talajfűtéssel ellátott palántanevelő helyet javasolnak.

A japán azáleákat ritkán támadják meg betegségek és kártevők. A legvalószínűbbek talán a levélfoltos fertőzések és a gombafertőzés. A gyökér és a szár rothadását a Phytophthora nemzetséghez tartozó gombák okozzák.

Alkalmanként előfordulnak olyan kártevők is, mint az vincellérbogár. A túl száraz levegő vonzza a takácsatkákat.

Túl meszes vagy túl tömör talaj esetén úgynevezett mészklorózisok alakulhatnak ki. Ekkor a levelek sárgássá válnak. Ez azt jelzi, hogy a növény nem képes elegendő vasat felvenni.