Évelők a kertben
Az évelők abban különböznek más növényektől, például a fáktól és cserjéktől, hogy lágyszárú hajtásokat növesztenek. Az évelő virágok ezenkívül hosszú ideig élnek, és egész évben virágba borítják a kertet. Az alábbiakban megosztjuk a legfontosabb tanácsokat a fajta- és helyszínválasztással, továbbá a gondozásukkal kapcsolatban, hogy évelői optimálisan fejlődhessenek, és Ön sokáig gyönyörködhessen bennük.
Télálló évelők
A télálló évelők sokféle helyen megteremnek: napfényes, félárnyékos vagy árnyékos területeken is. Magasságuk is rendkívül változatos. Léteznek alacsony növésű télálló évelők, de magasra növők is.
A napfényt kedvelő télálló évelők közé tartozik például a sarkantyúfű (delphinium), a buglyos fátyolvirág (gypsophila) és a varjúháj (sedum). A kert félárnyékos részeiben érzi jól magát a harangláb (aquilegia), a gyűszűvirág (digitalis) és a fekete hunyor (helleborus niger).
A télálló évelőket tavasszal vagy ősszel ültesse el, hogy kihasználja a kellemes időt és a gyakori esőket a növények felneveléséhez. A télálló évelő virágok előnye, hogy ősszel visszahúzódnak a föld alá, és minden föld feletti részük elhal, de következő tavasszal ismét kihajtanak. Emiatt igen kevés gondozást igényelnek.
Az évelő növények átteleltetéséhez elég azokat egyszer jól megöntözni az első fagy előtt. Adott esetben lombbal is betakarhatja a gyökereket, de ennél több téli védelmet csak kevés évelő igényel. Egyes fajtákat, például a fuksziát (fuchsia) vagy az angol levendulát (lavandula intermedia), fenyőágakkal érdemes letakarni.
Napfényt kedvelő évelők
A napfényes helyet igénylő évelők csak megfelelő körülmények között növekednek és virágoznak szépen. Fajtától függően a napfénykedvelő növények eltérő igényeket támasztanak a talajjal szemben. Amíg egyes fajták a száraz, homokos vagy akár köves talajt kedvelik, más évelő növények jobban tenyésznek nedves és tápanyagokban gazdag földben.
1. Varjúháj
A varjúháj őshonos nálunk, vagyis nem igényel különösen téli védelmet, hogy évről évre kihajtson. A varjúháj egyes fajtái azonban trópusi vagy szubtrópusi vidékről származnak, így ezek adott esetben nedves vagy száraz talajt kedvelnek.
A pompás varjúháj (sedum spectabile), a dúsvirágú varjúháj (sedum floriferum), valamint a kis-ázsiai varjúháj (sedum lydium) közepesen nedves talajt igényel. A borsos varjúháj (sedum acre) az inkább száraz talajokat, míg a fehér varjúháj (sedum album) a homokos talajokat kedveli.
Ugyanakkor minden varjúháj fajtában közös, hogy napos helyeken tenyésznek. Vastag leveleikben vizet raktároznak. Mivel vízáteresztő talajt igényelnek, ezért dézsában is nevelhetők.
2. Pázsitviola (aubrieta)
Napfényes helyre való talajtakaróként használható a pázsitviola is. Mivel ez az évelőfaj sziklarésekben és sóderen nő, egy sziklakert optimális feltételeket biztosít számára. A pázsitviola tápláló virágai fontos élelemforrást biztosítanak a rovarok számára, emiatt ezt az örökzöld növényt a méhbarát évelők között tartják számon.
A pázsitviolát tavasszal kell elültetni, hogy áprilisban és májusban már gyönyörködhessünk rózsaszínű, kék vagy viola színű virágaiban.
3. Cickafark (achillea)
A kevés törődést igénylő cickafark kiválóan érzi magát közvetlen napsütésben, és még a hosszabb szárazságokat is átvészeli. A legjobb, ha tavasszal ülteti el az ágyásba. Az ágyás talaja vízáteresztő és inkább száraz legyen, hogy jól növekedjen a télálló évelő.
A májustól októberig tartó virágzási időben csak úgy vonzza a rovarokat, amelyeknek élőhelyként és táplálékforrásként szolgál. A cickafark ehető fiatal virágai akár még saláták garnírozására is felhasználhatók a konyhában.
4. Kasvirág (rudbeckia)
A kasvirág eredetileg Észak-Amerikából származik, ahol elsősorban nedves réteken találkozhatunk vele. A sárga virágok fajtától függően májustól októberig virágoznak, és akár 2 méterre is megnőhetnek.
A kasvirág ideális helye a kertben a nedves talaj, amelyet sok napsütés ér. A magasra növő fajtákat karóval támaszthatja meg.
Napfényt kedvelő évelők az OBI Online shopban
Félárnyékos ágyások beültetése évelőkkel
Sok évelő virág különösen jól érzi magát a félárnyékban, például sövények és bokrok mentén, ahova csak napi néhány órán keresztül süt a nap. Egy déli tájolású területen a talaj szárazabb és melegebb. Az északi oldalon azonban kissé nedvesebb és hűvösebb. A nedves talajt kedvelő évelők falak mentén kialakított ágyásokban is jól érzik magukat. Itt nem kell megküzdeniük a fákkal a vízért és a tápanyagokért.
Félárnyékos helyről akkor beszélünk, ha napi három–öt óra hosszát nap éri azt.
1. Gólyaorr (geranium)
A gólyaorr őshonos nálunk, és több mint 400 faj tartozik közéje. Ez az évelő sokféle színben pompázhat, és elsősorban a félárnyékot kedveli. Virágai lehetnek fehérek, piros és rózsaszín árnyalatúak, vagy kékek és ibolyaszínűek.
A talaj közepesen nedves, tápanyagokban gazdag és vízáteresztő legyen. Ha a golyóorrt tápanyagokban szegényebb talajba ültetik, akkor azt komposzttal vagy évelőkhöz való trágyával célszerű feljavítani tavasszal.
A ráncoslevelű gólyaorr (geranium renardii) és a hamuszürke gólyaorr (geranium cinereum) talajtakaró évelőfaj, így azok alkalmasak egy sziklakert zöldítésére.
2. Őszi szellőrózsa (anemone hupehensis)
Az őszi szellőrózsa eredetileg Kelet-Ázsiából származik, de időközben megtelepedtek nálunk is. Az évelő neve a virágzás idejére utal. A korán virágzó fajták már júliusban kezdik bontogatni bimbóikat, de a legtöbb faj csak az ősz kezdetén hoz virágot.
Ezek az évelő növények a félárnyékos helyeket és a nedves talajt kedvelik, amely tápanyagokkal látja el a növényeket. Nyáron mindig tartsa kissé nedvesen a földjüket, hogy jobban viseljék a hőséget.
3. Harangláb
A harangláb sárga, piros, fehér vagy ibolyaszínű virágaival díszíti a kertet, és vonzza magához a rovarokat. Fajtától függően 15 cm-től akár 90 cm-re is megnő.
A félárnyékot kedvelő növényt vízáteresztő és nedves talajba ültesse, mivel ezek biztosítanak számára ideális körülményeket. A harangláb mellé rózsát (rosa) vagy hortenziát (hydrangea) ültethet, ha romantikus és elvarázsolt kertet szeretne.
A növény mérgező, ezért ágyását kerítse el a gyerekek és a háziállatok elől.
4. Gyűszűvirág
A gyűszűvirág a természetben elsősorban az erdei utak mentén nő, ahol félárnyékban van. Ezenkívül humuszban gazdag, nedves talajon is találkozhatunk vele, mivel az sok tápanyagot tartalmaz.
A haranglábat tavasszal vagy ősszel ültesse el az ágyásba, és alkosson belőlük kis csoportokat, mivel szépségük így érvényesül a legjobban a kertben. A tápanyagokban szegény talajt termőtalajjal vagy komposzttal javíthatja fel.
5. Árnyliliom (Hosta)
Az árnyliliom kedvelt talajtakaró a kertekben, amelyekkel kizöldíthetők a félárnyékos területek. Egyes fajtái még a teljesen árnyékos helyeken is megnőnek. Minél világosabbak és tömörebbek a levelei, annál jobban viseli a napot. A kecses, sötét levelű árnyliliomot lehetőleg félárnyékos vagy árnyékos helyen ültesse el.
Ezenkívül ügyeljen arra, hogy a talaj vízáteresztő és tápanyagban gazdag legyen. Optimális feltételek mellett az árnyliliom sűrűn növő leveleket fejleszt, és elnyomja a nem kívánt gyomokat.
Félárnyékot kedvelő évelők az OBI Online shopban
Árnyéktűrő évelők
Az árnyéktűrő évelőknek szinte alig van szükségük közvetlen napfényre. Ideális növények tehát a házak által leárnyékolt területekre, belső udvarokra vagy fák alá, feltéve, hogy a talaj elég nedves. Ugyanakkor az olyan problémás helyekre is vannak megfelelő növények, mint a tiszafa- és tujasövények melletti száraz árnyékos sáv. Ezek közé tartozik a kis télizöld (vinca), a kontyvirág (arum) és a nagylevelű őszirózsa (aster macrophyllus).
Egy kertben akkor számít árnyékosnak egy terület, ha naponta kevesebb mint három órát süti a nap.
1. Kis télizöld (vinca minor)
Botanikai szempontból a kis télizöld a cserjék vagy félcserjék közé tartozik az elfásodó hajtásai miatt. A meténg még nagy felületeket is képes takarni, és igen jól növekszik árnyékban és fák alatt.
Áprilisban kezdi el kibontani kék virágait. Ugyanakkor minél árnyékosabb egy terület, annál kevesebb virág lesz rajta. A kert naposabb területein ugyan szebbek lesznek a virágok, de ezeken lassabban nő a növény.
2. Lonc (lonicera)
A lonc a futónövények közé tartozik, de fajtától függően különbözőképpen nő. Míg egyes fajok kúszónövények, más loncok csak alacsonyra nőnek meg, és beterítik a talajt. Leveleik alakja minden fajtánál ugyanolyan, de virágaik színűkben, illatukban és alakjukban is különböznek.
A lonc egyes fajtái úgynevezett „mézbogyókat” teremnek. Ezek édes gyümölcsükről kapták a nevüket. A talajtakaró fajták jól viselik a nagyobb fásszárúak konkurrenciáját és a szárazságot.
3. Páfrányok (tracheophyta)
A páfrányok hosszú, legyezőszerű levelei igen szépen mutatnak a kertben. Kifejezetten árnyékos helyen érzik jól magukat, és a csigák sem támadják meg őket. Egyes fajtái örökzöldek, így télen is zöldítik a kertet.
A páfrányok sokféle körülményhez alkalmazkodnak, és olyan helyeken is tenyésznek, ahol más cserjék vagy évelők nem maradnak meg, például sövények vagy kerti falak mentén. Egyes páfrányfajok még a sziklakertekben is jól érzik magukat. A növekedési szakaszban érdemes kicsit megtrágyázni őket. Ügyeljen arra, hogy csak fele annyira tömény oldatot készítsen, mint amit a virágtrágya címkéjén megadnak.
Árnyéktűrő évelők az OBI Online shopban
Évelők a kerti tó mellett
A tóban és a tó mellett lápi évelők és vízinövények érzik magukat otthonosan. A tó pereme és lápi rész közötti határ nem húzható meg egyértelműen. A lápi területen mocsári gólyahírt (caltha palustris), sárga nőszirmot (iris pseudacorus) vagy virágkákát (butomus umbellatus) ültethet. A fűfajták közül a szittyó (juncus), a sás (carex) és a gyékény (typha) érzi jól magát itt.
A mély vízben a víz felszínen úszó növények tenyésznek, például a hínár (myriophyllum), a tócsagazfélék (ceratophyllum) és a tó medréig gyökeret eresztő tündérrózsa (nymphaea), amelynek levelei és virágai a víz felszínén úsznak.
Az évelők helyes gondozása
Az évelő virágok alapvetően igen igénytelen növények. Az évelőágyások gondozása gyakorlatilag csak az elvirágzott növények kihúzására vagy levágására, illetve az esetenkénti gazolásra szorítkozik.
A magasra növő díszévelőket karókkal vagy növénytámaszokkal támaszthatja meg. Hosszabb nyári szárazság esetén elég alkalmanként megöntözni a növényeket, hogy nedvesen tartsa a gyökerüket. Ősszel ne vágja le az évelők szárát, ezek ugyanis szépen mutatnak majd télen. Visszavágni csak februárban kell őket, röviddel a kerti szezon kezdete előtt.
