A növények visszavágása
A növények visszavágása elengedhetetlen a kert egészségének és rendezett megjelenésének megőrzéséhez. Akár virágzó évelőkről, fákról vagy díszcserjékről van szó, rendszeres metszéssel szebb formát és gazdagabb növekedést érhet el. Cikkünkben hasznos tanácsokat talál a helyes visszavágáshoz.
A növények visszavágása: íme, hogyan kell helyesen csinálni
Spanyol jázmin, vérvörös ribiszke vagy aranyfa: a tavaszi virágok és díszcserjék esetében körülbelül háromévente kell kiigazító metszést végezni. Ezen rendszeres gondozás nélkül a növények könnyen eltorzulhatnak: magasságuk egyenetlenné válik, a cserje elöregszik és kevesebb virágot hoz.
A növények visszavágása segít megőrizni a megfelelő formát és virágzóképességet. Az elöregedett növényeken sokszor csak egy radikális visszavágás segít, ezt nevezik ifjító metszésnek is. Az ifjító metszés után a növényeknek bizonyos regenerálódási időre van szükségük, de azt követően ismét több virágot hoznak majd.
Mikor végezzünk ifjító metszést?
A levendulabokor rendszeres metszést igényel.
Ifjító metszésre akkor van szükség, ha a cserjét évek óta nem vágták vissza. Gyakran előfordul, hogy a korona már szétesett, vagy a növény csak szórványosan virágzik. Ezekben az esetekben a kiigazító metszés nem elegendő, a radikális visszavágás érdekében metszőollót kell kézbe venni.
Azonban ifjító metszést nem alkalmazhat minden növény és cserje esetében. Például, gond nélkül alkalmazhat visszavágást és ifjító metszést a következő növényeknél:
valamennyi örökzöld cserje kivéve a madárbirs
minden nyáron virágzó növény
minden erős, kora tavasszal virágzó növény
tiszafa – minden egyéb tűlevelű nem tolerálja a radikális visszavágást
Az alábbi növényeket ne vágja vissza
Vannak olyan növények, amelyek nem tolerálják a drasztikus visszametszést. A következő növények esetében kellő óvatossággal járjon el:
Értékes tavasszal virágzó növények: a magnólia, a boroszlán, a csodamogyoró vagy a díszmogyoró nem képesek a vastagabb fás részekből újra kihajtani.
Díszfák: a díszalma és díszcseresznye koronáját nem szabad visszavágni. Egy határozott visszametszés után a növények egyenetlenül hajtanak ki újra.
Aranyeső: a metszés során a törzsön ejtett sebek rosszul gyógyulnak.
Tűlevelűek: ha például a fenyőt az ág tűlevelű részein túl metszi vissza, akkor azok nem hajtanak ki újra.
Legkésőbb háromévente meg kell metszeni az aranyfát. Győződjön meg róla, hogy jó eszközöket használ.
Ifjító metszés: így csinálja!
Az ifjító metszést tavasszal vagy ősszel végezze. A metszés ideje kulcsfontosságú, hiszen a hőmérséklet nem lehet 5 °C alatt, különben a fa széthasad.
Metszőollóval vágja vissza az összes főhajtást mintegy 30–50 cm-re. Az ágak vastagságától függően használjon fűrészt. Hagyja a belső ágakat egy kicsit hosszabbra, mint a külsőket, hogy a növény természetes koronát hozzon létre.
Az őszi metszésnek köszönhetően a cserjék a következő tavasszal újra kihajtanak a régi fa sarjadzó foltjaiból. Ezeket „alvó szemeknek” is nevezik. Az idény végére a növény számos hosszú vesszőt képez.
Ezekből az új hajtásokból ősszel vagy tavasszal új koronát képez. Ehhez vágja vissza ismét a hajtást, és ritkítsa meg. Főáganként csak egy-három erős vessző maradjon. Ezeket vágja vissza hosszuk egy-, illetve kétharmadára.
Ügyeljen az olló használatára: a vágási terület legyen egy kifelé néző rügy felett. Így az új hajtás nem a korona belseje felé nő majd. Az új hajtások a második idényben, a radikális vágás után újra elágaznak. A gyorsan növekvő cserjék mintegy két évvel a visszavágás után ismét vonzóak lesznek. A lassan fejlődő növényeknél, mint például a rododendron vagy a tiszafa, a regeneráció valamivel tovább tart.
Tipp: az egynyári vesszőket is vágja vissza különböző magasságúakra. A korona közepén lévő vesszőket hagyja egy kicsit hosszabbakra, míg a széleken lévő vesszők legyenek kissé rövidebbek.
Mindig nézzen utána, hogy pontosan a fáinak mikor van szüksége metszésére, és mennyire lehet visszavágni őket.
