Rozmaring ültetése és szüretelése

A rozmaring az árvacsalánfélék (lamiaceae) családjába tartozik, és a mediterrán térség sziklás lejtőin őshonos. Latin neve „rosmarinus”, azaz „tengeri harmat”, amely tengerpart közeli előhelyére utal. A név a görög „rhops myrinos” szóból is származhat, ami „illatos cserjét” jelent, és a magas illóolaj-tartalmára utal.

A rozmaring a „rosmarinus officinalis” botanikai néven ismert, de 2020-ban a zsálya nemzetségbe sorolták át, ezért ma már „salvia rosmarinus” a neve.

A rozmaring napos, meleg és védett helyeken nő a legjobban. Enyhébb éghajlatú vidékeken ágyásba és dézsába is ültethető. Legyen a talaja száraz, vízáteresztő és meszes, de akár köves földbe is elültethető.

Hűvösebb időben tanácsos a rozmaringot növénydézsában nevelni a teraszon vagy az erkélyen, így bármikor beviheti a házba, ha hidegre fordul az idő.

Ha cserépben szeretne rozmaringot termeszteni, akkor keverje össze a virágföldet sok homokkal vagy agyaggranulátummal, mivel ez a félcserje alacsony humusztartalmú, ásványi anyagokban gazdag talajon érzi magát a legjobban. A rozmaringot rendszeresen kell öntözni, de mindig csak kevés vízzel, ezenkívül legyen lyuk a cserép alján, hogy gyorsan kifolyhasson a locsolóvíz.

Borvidékeken akár a szabadban is termeszthet rozmaringot. A legjobb hely számára a fűszerspirálok tetején, a legnaposabb pontján van. Társnövényként levendulát, kakukkfüvet vagy izsópot ültethet. Ha azonban kiülteti a szabadföldre, akkor ehhez már tavasszal készítsen elő neki sovány és jó vízáteresztő talajt. A szabadföldi növényeket nem kell trágyázni, de a hideg évszakra megfelelő téli védelemről kell gondoskodni.

Akár cserépben, akár ágyásban neveli, március végén vágja vissza rövid csonkokra a növény összes hajtását. Ha cserépben neveli rozmaringját, akkor nyáron két-három alkalommal tápoldatozza.

Tipp: minél idősebb egy rozmaring, annál ritkábban kell átültetni. Ezért a legjobb, ha már legelőször is megfelelő méretű cserépbe ülteti.

A rozmaring –10 °C-ig sértetlenül bírja a hideget, ezért a cserepes növényt is hagyja minél tovább a szabadban. Ha beviszi a házba, akkor ideális esetben egy fűtetlen melegházban helyezze el, amelynek nem kell feltétlenül fagymentesnek lennie.

Akár sötétben is átteleltetheti egy garázsban, ahol fagypont közeli a hőmérséklet. Bár ilyenkor általában az összes levelét elveszíti, tavasszal újra kihajt majd.

Télen csak annyira kell meglocsolnia a rozmaringot, hogy ne száradjon ki teljesen a gyökérlabdája. Ha ágyásban vagy fűszerspirálban termeszti, takarja be télire a tövének környékét egy réteg lombbal. A talaj feletti részt téli vliesbe csavarhatja, vagy fenyőgallyakkal takarhatja le.

A rozmaringot egész évben szüretelheti. A leveleket is letépheti, de akár teljes hajtáscsúcsokat is levághat egy éles késsel.

A rozmaringot például húsételek ízesítésére használhatja frissen és belefőzve. Kiválóan fűszerezhetők vele zöldséges raguk, burgonyaételek, de édes desszertek is. A friss ágakat olajba áztatva rozmaringolajat is készíthet. Akár le is fagyaszthatja vagy száríthatja azokat, mivel még ekkor sem veszítik el aromájukat. A szárított rozmaringot potpourri-khez és teákhoz használhatja fel. A rozmaringtea az illóolajok, a cserző- és a keserűanyagok miatt immunerősítő hatású, valamint segít a fejfájás és az idegfájdalmak ellen is.

A rozmaring dugványozással szaporítható. Ehhez vágjon le 10 cm hosszú hajtáscsúcsokat azokból az ágakból, amelyek már kissé elfásodtak. Tépje le ezekről az alsó leveleket, és ültesse el őket egyenként vagy csokorban 5 cm mélyre egy virágfölddel töltött cserépbe. Kicsit locsolja meg a földet, majd húzzon egy átlátszó zacskót a cserépre. Amikor friss zöld levelek jelennek meg a hajtás csúcsán, a dugvány gyökeret eresztett, és szétültethető.

A rozmaring magról is szaporítható. A palánták azonban nagyon érzékenyek a gombás betegségekre, és nagyon lassan fejlődnek.

A rozmaringnak nincs sok betegsége, de a lisztharmat gyakran megfertőzi. Ezenkívül rothadásnak indulnak a gyökerei, ha túl nedves a földje, ami elősegítheti más gombás betegségek megjelenését.

Nagyon ritkán levéltetvek, viaszos pajzstetvek vagy takácsatkák is megtámadják. A növény magas illóolaj-tartalma azonban a legtöbb kártevőt távol tartja.