Zöldségfélék áttekintése

A zöldségek fontos vitamin- és ásványianyag-források. A megfelelő fejlődéshez elegendő tápanyagra van szükségük.

Botanikai szempontból más növényekkel való rokonságuk szerint csoportosíthatjuk őket. Az adott zöldségfajta ismerete segít a megfelelő trágya és társnövények kiválasztásában.

Egyes fajok, mint a tök vagy a kukorica botanikai szempontból nem számítanak zöldségféléknek. Az alábbiakban felhasználásuk és termesztési időszakuk szerint is csoportosítjuk a zöldségeket.

A gyümölcsök és zöldségek között nincs éles határvonal. A zöldségek általában egynyári növények, míg például a gyümölcsfák akár évtizedekig is elélnek.

Ezt a kettőt általánosságban az elfogyasztási módjuk szerint különböztethetjük meg. Míg a gyümölcsök, például az alma vagy a körte, nyersen is finomak, az olyan zöldségeket, mint a burgonya, előbb meg kell főzni, hogy elfogyaszthassuk. Erre utal maga a kifejezés is: Például a „mus” szó a „főtt zabkását” jelenti, és a „zöldség” szóból származik. A kivétel erősíti a szabályt. Gondoljunk csak az almaszószra vagy a salátákra, amelyek nyersen is fogyaszthatók.

Emiatt aszerint is megkülönböztethetjük a zöldségeket, hogy mely részüket fogyasztjuk. Az olyan kifejezések, mint „gyökérzöldségek” és „leveles zöldségek”, egyértelművé teszik, hogy a növény mely részét szedjük le és használjuk fel.

Az, hogy egy zöldségféle melyik növénycsaládba tartozik, például a vetésforgó meghatározása szempontjából fontos. Ezenkívül ugyanazon növénycsalád tagjai általában nem jó társnövények. Egy bizonyos ültetési távolság betartásával megelőzheti a kártevőket és a betegségeket.

Az alábbiakban egy rövid összefoglalót adunk a legfontosabb növénycsaládokról:

• A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családja az egyik legnagyobb a növényvilágban. Ide tartoznak a különböző saláták, az articsóka és a csicsóka. A névadó virágkosarak csillagot formálnak. Általában az előtt szüreteljük le a növényeket, hogy teljesen kifejlődne a virágzatuk.
• A retek, a mustár és a káposzta mind közeli rokonok, mivel a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartoznak.
• Mi a közös az uborkában, a dinnyében és a cukkiniban? Mindannyian tökfélék (Cucurbitaceae). Az ebbe a családba tartozó fajokat mindig egymástól távol kell elültetni, hogy elkerüljék a spontán kereszteződést, amitől a zöldség keserűvé és ehetetlenné válhat.
• A burgonyafélék (Solanaceae) összes képviselője mérgező szolanint tartalmaz bizonyos növényrészekben. A paradicsomnál például a szára, a burgonyánál a gumó kivételével a növény valamennyi része. A burgonyát ezenkívül meg kell főzni fogyasztás előtt.
• A disznóparéjfélék (Amaranthaceae) közé tartozik többek között a spenót, a mángold és a cékla, amelyeket zöldségként készítünk el. Az amarant és a quinoa magjait a gabonafélékhez hasonlóan használjuk fel, ezért álgabonának is nevezik őket, ugyanakkor nem tartalmaznak glutént.

A zöldségeket a tápanyagigényük szerint alacsony, közepes és nagy tápanyagigényű növényekre lehet felosztani. Ez a felosztás segít a vetésforgó megtervezésében. A rendszeres vetésforgó segítségével megelőzheti a talaj kimerülését. A köztes termesztés szintén segít helyreállítani a talajt betakarítás után.

Vetésforgó alkalmazása esetén az első évben nagy tápanyagigényű növényeket termesszen, például tököt, burgonyát, uborkát vagy brokkolit. A következő évben közepes tápanyagigényű növényeket, például édesköményt, sárgarépát, paszternákot vagy hagymát vessen el. A harmadik évben következzenek az alacsony tápanyagigényű növények, mint a saláta, a hónapos retek vagy a spenót. A negyedik évben zöldtrágyanövényt vessen el, vagy szórjon ki friss komposztot a vetés előtt, hogy gondoskodjon az ágyás tápanyag-utánpótlásáról.

Zöldséget már viszonylag kis területen is termeszthet. Saját kertre nincs is feltétlenül szüksége. Egy kisebb magaságyás gyakran az erkélyen is elfér. Egy négyzetméteren például egy tucat fej salátát vagy karalábét, 7–10 kg paradicsomot, 5 kg sárgarépát vagy 3-4 kg hagymát termeszthet. 10–20 m² alapterületen (ez kb. 4 – 8 ágyásnak felel meg) szinte egész nyárra megtermelheti magának a friss zöldséget.