Sövény nyírása helyesen

A rendszeres sövény metszése nemcsak a sövényforma megőrzését biztosítja, hanem elősegíti a növekedést és a sűrű, zöld ágak fejlődését. A sövénynyírásnál azonban néhány dolgot figyelembe kell venni.

A kíméletes sövény metszését azonban a törvény jóváhagyja, feltéve, hogy a sövénynyírás nincs rossz hatással a vadon élő állatokra, például a madarakra. Így késő tavasszal vagy nyáron végezhet egy kíméletes, formára metszést vagy fenntartó sövényvágást, valamint a növények egészségét szolgáló ifjító sövénynyírást.

Ideális esetben kora tavasszal (februárban) metssze először a sövényt, amikor már nem várható fagy. Ez biztosítja a kívánt formájú és magasságú, sűrű, egyenletes és egészséges növekedést. Ebben az időszakban a növényi hajtások még nem indulnak teljes virágzásnak, így a metszés kevésbé viseli meg azokat. A megmetszett sövénynövények a tavasz csúcsidőszakáig jól tudnak regenerálódni, és májusban újra kihajtanak.

A februári sövény metszésének köszönhetően már az év első napsütéses napjain gyönyörködhet az ápolt és vonzó sövényben. A februári sövénynyírás egyik további előnye: mivel ilyenkor még nem kezdődik el a költési időszak, nem kell aggódnia a sövényben található esetleges madárfészkek miatt. Így sem a madarakat nem zavarja meg költés közben, sem a fészkek nem sérülnek meg.

Ugyanakkor vannak kivételek: a kora tavasszal virágzó növényeket nem szabad februárban megmetszeni. Ha a sövényét például aranycserje alkotja, meg kell várni, amíg virágozni nem kezd. Mivel a tavasszal virágzó sövénynövények nyár eleje után már nem rügyeznek újra, így esetükben egy későbbi, második vágás már nem lehetséges. Ilyenkor tehát marad az egyszeri sövényvágás a megfelelő forma eléréséhez.

Június végén, hagyományosan Szent Iván napja (június 24.) környékén egy kíméletes ifjító metszést szoktak végezni. Ez a sövény tavaszi sövényvágás során még nem látható egyenetlenségeinek kiegyenlítésére szolgál. Ezen könnyed ifjító metszés során fontos, hogy hagyja meg az adott évi hajtások körülbelül egyharmadát. A cél ugyanis az, hogy annyi új levél maradjon a növényen ahhoz, hogy elegendő tápanyagot tudjon eltárolni az év hátralévő részében.

A fagykárok biztos elkerülése és a növekedés újbóli serkentése érdekében nyár végén (augusztus-szeptember) javasolt egy újbóli formára metszés. Ilyenkor eltávolítjuk a gyenge hajtásokat, amelyek nem élnék túl a telet.

A borongós, felhős időjárás ideális a sövény nyírására. Kerülje a tűző napot, különben a levágott levélvégek vagy tűlevelek megbarnulhatnak és csúnyán elszíneződhetnek. Ahhoz, hogy az erős napsütést, a hőséget, valamint emiatt a bokrok kiszáradását elkerülje, csak késő délután kezdje meg a munkát. Ebben a napszakban a sövény kevésbé érzékeny, mivel a levelek és az apró gallyak nedve már visszahúzódott a törzsekbe.

Nagyon fiatal fák vagy hajtások esetén metszőollót is használhat. Különben a sövényvágó a megfelelő eszköz. Míg egy egyszerű kézi sövénynyíró elegendő kisebb sövényekhez vagy fiatalabb és egyedi hajtásokhoz, az elektromos, akkumulátoros vagy benzinmotoros sövényvágó ideális nagyobb felületekhez. A különösen nehezen hozzáférhető vagy magas sövény vágásához úgynevezett teleszkópos sövényvágók is kaphatók, amelyek nagyobb vágási tartományt biztosítanak.

Az akkumulátoros és benzines sövényvágók kényelmes segítséget jelentenek a burjánzó sövénynövényekkel bíró nagy kertekben. A kis és közepes méretű kertben gyakran elegendő egy olcsóbb elektromos sövényvágó is. Ügyeljen a csatlakozó kábelre, hogy azt nehogy elvágja az ollóval végzett munka során.

Ha szeretné megfiatalítani a cserjéket, akkor valamivel jobban vissza kell metszenie az öregebb fás részekbe is. Ez például a borbolya vagy fagyal esetén lehet szükséges. A bukszusnak, vagy más néven puszpángnak különösen sok időre van szüksége, hogy az ifjítás után ismét szépen növekedjen.

Az örökzöld növényeket nyár elején, a lombhullató sövényeket pedig tavasz elején metssze meg. Az új hajtásoknak fontos a napfényes hely és a megfelelő öntözés. Az ifjításhoz vágja vissza a fő ágakat a talaj feletti mintegy 30 cm-es magasságig. Ha a növény újra kihajt a metszett részeken, a következő tavasszal vágja vissza újra harmadával.

A faszerű sövényeknél, mint például a bükknél a folyamat valamivel egyszerűbb. Ha az évek során egy ilyen sövény túl széles lesz, általában gond nélkül megfiatalítható. Emellett ezek a növények jól tűrik a metszést. Ehhez tavasszal metszőollóval vágja vissza a sövény ágait felül és az egyik oldalon. Egy évvel később ismételje meg ezt az eljárást a másik oldalon. Ezt követően türelmesen kell várnia, hiszen a megmaradt ágak néha csak nyáron hajtanak újra.

A tűlevelű sövények, mint a ciprusfélék, a lucfenyő és az erdeifenyő érzékenyen reagálnak a túlzott sövénynyírásra. A tű nélküli ágak ugyanis már nem hajtanak újra ki, ezért óvatosan kell dolgozni, és csak addig a részig vágja vissza a sövényt, ahol a tűlevelek kezdődnek. Ez alól kivételt jelent a tiszafa, amely szintén a törzsből képez új hajtásokat.

Amíg a sövény zölden burjánzik, nem kell aggódnia, és nyugodtan vághat a tűlevelű sövény magasságából. Ha kellő óvatossággal csak a tűlevelű részekig metszette vissza, a növények oldala idővel ismét felfelé nő, és a sövény koronája ismét sűrű lesz.