Az Ön böngészőjének beállításai tiltják a cookie-kat.
Annak érdekében, hogy a honlap funkciói korlátozás nélkül használhatóak legyenek, kérjük, engedélyezze a cookie-kat, és frissítse az oldalt.
Egy sövény nem csupán elkerítőként állja meg a helyét, a kert alakítgatásánál is hathatós eszköznek bizonyul. Megvéd a kíváncsiskodó tekintetek elől, felfogja a szelet, illetve a zajt, árnyékot ad, s ráadásul még fontos környezetvédelmi feladatokat is ellát: megszűri a port, a szennyeződéseket és a kipufogógázokat, miközben számtalan állatfajnak nélkülözhetetlen életteret, táplálékforrást jelent.
Az örökzöld sövények csoportjába tartozó babérmeggy terebélyes voltával és fényes leveleivel hívja fel magára a figyelmet. Célszerű félárnyékos helyre ültetni. A tuja ezzel szemben a napos helyet kedveli, nagy termetűre nő és egyszerű lenyírni, megvéd a kíváncsiskodó tekintetek elől, a szelet pedig felfogja.
Babérmeggy
2-5 m magasra nő
Méterenként 3-5 növény szükséges
Tuja
2-5 m magasra nő
Méterenként 2 növény szükséges
A cserjés pimpó telitalálat, ha olyan sövényt keres, amely később is alacsony marad. Mivel más sövényekhez képest nem nő különösebben magasra, könnyűszerrel alakítható alacsony sövény az élénksárga virágokkal tarkított növényből, amely leginkább a félárnyékos helyet kedveli.
Cserjés pimpó
60-150 cm magasra nő
Méterenként 3-5 növény szükséges
A gyertyánfa, a bükkfa, a mezei juhar és a galagonya a lombhullató sövények csoportjába tartozik. Ügyeljen arra, hogy az első években kellő mennyiségű vizet kapjanak ezek a lombot eresztő fajták.
A gyertyán- és a bükkfa
1,5-3 m magasra nő
Méterenként 3 növény szükséges
A mezei juhar
1,5-4 m magasra nő
Méterenként 3 növény szükséges
A galagonya
1,5-3 m magasra nő
Méterenként 3-4 növény szükséges
A nyírt sövényeknél több helyet, de kevesebb gondozást igénylő, virágot hajtó természetes sövények valóságos madárparadicsommal érnek fel. Táplálékforrásként, fészekként vagy búvóhelyként igazi életteret jelentenek minden sünnek vagy madárnak.
Szóba jöhető növények
Földiszeder, gyertyán, mogyoróbokor, ribizlibokor, fagyal, bükk, bodza, homoktövis, kökény, boróka, galagonya, vadszőlő.
Az egyenletes növekedés érdekében: A lombos fákat, bokrokat általában évente kétszer kell metszeni: júniusban, illetve augusztusban vagy szeptemberben. A tűlevelű fákat, bokrokat ellenben elég évente egyszer (májusban, nem sokkal a rügyfakadás előtt) megmetszeni. Rendszerint csak az éves hajtásokat metsszük le! Az egyenletes növekedés, valamint a sűrű lomb érdekében célszerű trapéz alakúra metszeni a sövényfalat. Alapszabály: felfelé keskenyedjen, felül 1/10-del keskenyebb legyen, mint alul.
Ha különösen száraz a nyár alaposan, rendszeresen locsolja a sövényt. A március és augusztus közötti időszakban szerves trágyával kezelheti. A tűlevelű fákat, bokrokat ezenkívül speciális fenyőtrágyát alkalmazva kímélheti meg a tápanyaghiány káros hatásaitól. A sövény metszése következtében lehullott nyiradék földtakaróként is használható.
A buxushoz hasonló alakfák a metszésnek köszönhetően érvényesülnek igazán. A formára nyírt bokrok nem csak szépen mutatnak, lombjuk sűrűre, terebélyesre nő. Szent János napja (június 21-e) a legalkalmasabb időpont az utánmetszésre. Ekkorra megáll a bukszus növekedése, a napsugárzás pedig még nem olyan erős, hogy megperzselné a levelek végét. A bukszust metszőollóval, a magasabbra növő bokrokat pedig sövénynyíróval a legegyszerűbb formára vágni.
Amíg pusztán jó szemmérték és kellő türelem birtokában könnyűszerrel formálhat gömböt vagy kúpot egy parányi bukszusfácskából, a bonyolultabb alakzatok már igazi kihívást jelentenek. Folyamodjon trükkhöz, és használjon drótból készült formákat! A drótháló kiágaskodó hegyeit vágja le, amíg teljesen ki nem tölti a növény a formát. Szorosra font dróthálóból maga is elkészítheti az elképzelt figurát, amennyiben az készen nem kapható – a szárnyaló képzelőerő nem ismer határokat!
Kiültetve a kertbe, cserepes növényként vagy balkonládában – a bukszus mindig tetszetős látványt nyújt. Bárhova ültethető, gondozást alig igényel, tetszés szerint formára nyírható. Régebben meghatározó eleme volt a jellegzetes parasztkertnek. Az alacsonyabb fajták vették körbe a virágágyásokat, míg a magasabbra növőek sövényként választották el egymástól a virág- és a konyhakertet.
Kérjük, vegye figyelembe, hogy nem tudjuk átvenni a bevásárlókosár, a bevásárlólista vagy a termékösszehasonlítás meglévő adatait, ha áruházat változtat.